Hogyan akarta Szinna Gábor polgármester 2006 szeptemberében, nyolc nappal az önkormányzati választások előtt eladni a Leányfalu tulajdonát képező Sorg villát ?

Szinna Gábor, Leányfalu akkori polgármestere 2006. szeptember 22.-én, az önkormányzati választások előtt nyolc nappal rendkívüli testületi ülést hívott össze. A testületi ülés zárt volt, melyen a jegyző nem volt jelen. Az ülés tárgya az un. "strandbővítési terület" eladása mellett, az akkor még csak négy hónapja a falu tulajdonába került "Sorg villa" eladásának a terve volt. Szinna Gábor arra kérte a testületet, hogy hatalmazza fel őt egy vevőjelölttel, akivel ő megállapodott, egy előszerződés aláírására. Ezt az előszerződést ezen a testületi ülésen osztotta ki nekünk Szinna Gábor. Már akkor és ott két alapvető kifogásom volt:

- Nem lehet aznap este eldönteni, hogy a 345 millió forintos ár reális-e, mivel az első ránézésre ez az ár nagyon alacsonynak tűnik.
- Az előszerződés aránytalan, a falu számára csak kötelezettségeket ír elő, garanciákat pedig csak a vevőjelölt számára biztosít, akinek viszont nem lennének kötelezettségei. Ezért kértem, hogy ügyvéd mondjon a szerződésről véleményt.

A tíztagú testületből további három képviselőtársam ellenezte az elhamarkodott döntést. Szinna Gábornak stabil többsége volt ebben a kérdésben, ezért nem törődött az érveinkkel, hanem híveivel megszavazták, hogy ő, mint polgármester, a vevőjelölttel az eladásra vonatkozó előszerződést aláírhassa. Az eladást támogatta Szinna Gábor polgármester, Atzél Ferenc alpolgármester, Várady Szabó Mihály, képviselő, a pénzügyi bizottság elnöke, aki a választások után Szinna Gábort követte a polgármesteri székben, Richter Pál képviselő, és két olyan képviselő, aki az egészből aligha értett valamit is: Fehérné Óvári Edit és Sólyom Katalin. Ellene szavazott Vancsó Géza, Balláné Rák Éva, Pereházy Pál, valamint én. (Varga Dénes) Mint az várható volt, ezt a komolytalan kísérletet, a falu vagyonának puccsszerű eladására, a másnap szükségszerűen kitörő botrány meghiúsította.

Nézzük sorban, mi volt ezzel a kalandor akcióval kapcsolatban a falu számára elfogadhatatlan!

I. Az első kifogás tulajdonképpen formai: az önkormányzat a 200 millió forint felett csak nyilvános versenytárgyalás útján értékesítheti az ingatlanjait. A zárt ülésen hozott határozat tehát jogsértő volt, Szinna Gábor és hívei megsértették az önkormányzat saját rendeletét.

Ennek fényében elég meglepő az "Együtt a Pilis-Dunakanyarért ― E14 Szentendre" Szinnát támogató Facebook-bejegyzése: "Az eladást a képviselő testület többsége által elfogadott hasznosítási elveknek megfelelően készítették elő". A valóságban már ebből, az egyébként nem döntő jelentőségű "gikszerből" is látszik, hogy nem a többség által elfogadott elvek szerint, hanem felelőtlenül, hebehurgyán készítették elő az eladást.

Persze lehetett volna olyan versenytárgyalást kiírni, amit gyakorlatilag csak a vevőjelölt nyerhetett volna meg. Ebben az esetben a szabálysértés nem lett volna tetten érhető. Ezért mondom, hogy ez a probléma tulajdonképpen formai. Ha az eladás erőltetőinek több esze van, kezelhették volna. Lehet, hogy egyszerűen nem volt idejük kivárni a több hónapot, a pályáztatás lebonyolítására, a falu érdeke meg nem számított.

II. A botrány kitörését követően, Szinna Gábor a széles nyilvánosság előtt közölte, hogy ügyvéddel megnézették az előszerződést, aki megállapította, hogy az előszerződés nagyon aránytalan, a falu számára csak kötelezettségeket tartalmaz, garanciákat nem, a vevőjelölt számára meg csak garanciák vannak benne, kötelezettségeket számára nem tartalmaz. Ezért, mondta Szinna,  a falu elállt az üzlettől.

Vagyis, ha nincs botrány, a polgármester a falu nevében aláírja azt az előszerződést, ami azonkívül, hogy jogsértő, még az ártól függetlenül is, egyértelműen hátrányos a falu számára. Nincs ésszerű magyarázat arra, hogy miért nem a zárt ülés előtt kérték ki az ügyvéd véleményét. Ezt csak azzal lehet magyarázni, hogy az ügyvéd véleménye nem volt fontos, szándékosan vállalták, hogy a falu számára hátrányos megállapodást írnak alá. és  nem számoltak a botránnyal. Amikor meg szembesültek a felháborodással ez volt a "menekülési út", nem kellett azt mondani, hogy megijedtek, meg felelőtlenek voltak.

III. A harmadik probléma az önkormányzat által, az eladáshoz , több százezer forintért rendelt értékbecslések felhasználásának módjával van.

Az önkormányzat két értékbecslést is rendelt, többszázezer forintért. Azért, hogy a képviselők háta mögött kialkudott árat alátámassza. Ezeket a tanulmányokat nyilván időben meg kellett volna ismernie azoknak, akiknek később az eladással kapcsolatos döntést meg kellett hozniuk. Ezzel szemben Szinna Gábor úgy erőszakolta ki a szavazást, hogy a határozatot elutasító négy képviselő meg sem nézhette a drága pénzeken rendelt értékbecsléseket. Ha csak ennyi történt volna, már önmagában ez is botrány lett volna! Valószínűleg a határozatot támogató képviselők közül egyik, vagy másik az egyik értékbecslést láthatta, de a másikat ők sem. Azt ugyanis Szinna Gábor a zárt ülésen ismertette. Ez az "ismertetés" arra szorítkozott, hogy mondott róla, talán két mondatot. Vagyis a drága pénzen rendelt értékbecsléseket nem arra használta fel Szinna Gábor, hogy az eladással kapcsolatos döntést megalapozza, hanem arra, hogy az előzetesen meghozott döntést utólag igazolja. Miután az értékbecsléseket meg sem nézhettük, utóbb, a botrány során nem cáfolhattuk azokat a feltételezéseket, hogy az értékbecsléseket eleve úgy rendelték, hogy azokban az szerepeljen, amit Szinna Gábor látni akar.

IV. A negyedik probléma a háttérben, a testület háta mögött kialkudott árral van.

Az ár alig több, mint harmada volt annak, mint amit utóbb a strandbővítési területért kaptunk. Négyzetméterre vetítve ott 14.000 Ft/m2  míg a Sorg villa esetében csak 4800 Ft/m2  Ezt joggal éreztük túlságosan is "alkalmi vételnek". Mi is tudjuk, hogy sok tényező nehezítette a Sorg villa hasznosítását, aminek természetesen az árban is tükröződnie kellett. De hát így volt ez a strand bővítési terület esetében is. Ott az egész területet fel kell tölteni, a telek egyik oldalán futó távvezetéket kiváltani földkábelre, rendezni a "beékelődött" magántulajdonossal a helyzetet, aki az eladási tervnek köszönhetően "helyzetbe került", a telek sarkánál meg van egy szennyvíz átemelő, ami egy bűzforrás. Nem vitatva, hogy a Sorg villa hasznosításainak is meg van a maga "problémahalmaza" (amivel nyilván részletesen foglalkoztak a "titkos" értékbecslések) de "parancsszóra", meg szándékosan túlzó, laikus megjegyzésekre támaszkodva ("az épület a telken egy romhalmaz " erről is jó lett volna megismerni az értékbecslők véleményét) ennyire hirtelen, nem lehetett megalapozott döntést hozni arról, hogy mit tekinthetünk reális árnak.

Az igazi probléma viszont az volt, hogy az értékbecslések, Szinna Gábor elmondása szerint elsősorban azért nem látták reálisnak a magasabb ár elérését, mert a terület műemléki védettség alatt van. A vevő viszont ezt az alacsonyabb árat is csak akkor fizette volna ki, a Szinna Gábor által a híveivel elfogadtatott előszerződés szerint, ha a falu a műemléki védettséget levéteti az ingatlanról. Vagyis az elképzelés nyilvánvalóan az volt, hogy a közvélemény meggyőzése érdekében hangoztatni, több százezer forintos értékbecslésekkel alátámasztani, hogy a műemlék csak ennyit ér, mivel műemlék, tehát csak nagyon szigorú szabályokat betartva lehet rajta építeni bármit is. A vevőnek viszont eladni a már nem műemlék ingatlant adták volna el, de alacsony, "műemléki áron".

V. Nem erősítette a bizalmat az sem, hogy nem sokat lehetett tudni a vevőjelöltről, nem mellesleg arról az ingatlanközvetítőről sem, aki a vevőjelöltet hozta.

A strand bővítési terület eladásánál mindenkinek módja volt rá, hogy megismerje a befektetőt, a Sorg villa esetében viszont utólag derült ki, hogy a vevőjelölt például öregotthonokat  üzemeltet. Az előszerződés számára lehetővé tette volna, hogy a Sorg villában is ilyet hozzon létre, ami viszont abban az időben a testület többségének az akaratával ellentétes volt. Megint ide kell idézni, hogy "az értékesítés előkészítése a testület többsége által elfogadott hasznosítási elvek szerint történt". Ez akkor lenne igaz ebben az esetben, ha garancia lett volna arra, hogy nem létesül újabb öregotthon. Ilyen garancia viszont nem volt.

Az ingatlanközvetítőről annyit lehetett tudni, hogy az illető gyakorlatilag nem volt jelen az Interneten. Érdekes, hogy az ingatlanközvetítő siker esetén x százalékot kért volna, de maximum y milliót. A vevőjelölttel a háttérben kialkudott ár x százaléka éppen y millió forint volt... Szinna Gábor ezt a névtelen közvetítőt elmondása szerint Visegrádon "találta", amikor Hadházynál, a körzet FIDESZ-es országgyűlési képviselőjénél, Visegrád polgármesterénél járt. Az is tény, hogy Cs. Kovács Gabriella, az egyetlen hivatalos FIDESZ jelölt a leányfalui önkormányzati választásokon, hevesen védelmébe vette Szinna Gábor szerencsétlen eladási kísérletét, a botrány kellős közepén. Akkor, amikor már nyilvánvaló volt, hogy a Sorg villa eladásának támogatói aligha fognak jól szerepelni a választáson. Ami egyébként be is igazolódott.

VI. Ha feltételezzük azt a képtelenséget, hogy Szinna Gábornak az előző kérdésekben igaza van, ami persze nyilvánvalóan nincs így, még mindig marad egy kérdés. Hogyan képzelheti bárki is, hogy egy képviselő testület egy – fogadjuk el egy percre – 345 milliót érő ingatlan eladásáról egy-két óra alatt döntést hozzon, annak ellenére, hogy tudja, ezt a döntést nem csak a testület 40 százaléka, hanem majd a lakosság jelentős része is el fogja utasítani?  Szinna Gábor véleményét ismerjük: ezt tartotta felelős vezetői magatartásnak...
-------------------------------------------------------------------------------------
Szinna Gábor ezért alkalmatlan arra, hogy országgyűlési képviselő legyen.
2013. november 4.
Varga Dénes